2026-01-22 - Hungary - Activist P. (Hungarian) - Coding

Interfaced
, ,
100

Hát, ez nagyon jó kérdés, szerintem szerintem mindegyik egy kicsit. Ami amúgy is baja, hogy a nehézséget az online létben, az az itt is megjelenik, hogy attól, hogy ennyire könnyű, attól ugyanilyen nehéz is. Tehát, hogy nagyon alacsony a küszöb, mert csak kattintani kell valahova, semmit nem kell csinálni, nem kell elmozdulni a fenekedről, nem kell a kezedbe venni semmit, nem kell felvenni a kabátod, nem kell semmilyen áldozatot hozni, vagy erőfeszítést tenni azért, hogy részt vegyél valamiben. Viszont ugyanilyen könnyű elengedni, mivel a buy-in az nagyon alacsony, tehát hogy semmilyen téted nincsen arra, ha nem tetszik bármi benne, akár a felhasználói élmény, akár a felhasználói élmény, akár megéheztél, akár van egy erősebb inger, ami jött ugyanabban a térben, hogy egy tök másik térben, ezt egyszerűen csak lerakod és kész. Tehát egyrészt könnyebb elérni az embereket, mert sokkal több platformon van, meg könnyebb azért, mert sokkal több platform van, meg könnyebb a kezelése.

Másrészt meg sokkal nehezebb megtartani, mert óriási az zaj ráadásul, tehát ahogy pont emiatt, hogy ilyen könnyű, könnyű elérni, ezért mindenki ugyanaz, mindenki itt akarja már elérni az embereket. Úgyhogy, igen, ez nem egy ilyen, egy egyszerű válasz. Hogyha az embernek föl kell venni egy kabátot, meg el kell köteleződnie, ki kell mennie valahova gyalog vagy villamossal és ott lenni, nem tudom, mondjuk egy tüntetésen például, akkor sokkal nehezebben megy el egy perc után, ha nem tetszik az első beszédnek az első persze, vagy hogyha elkezd szemerkélni az eső, mert már nem tudom, egy csomót belerakott, egy csomó energiát, és az online-ban ez nincs meg.

Well, that’s a very good question, I think it’s a bit of everything. The problem with online existence is that the difficulty appears here too: because it’s so easy, it’s just as difficult. So, the threshold is very low because you just have to click somewhere, you don’t have to do anything, you don’t have to move from your seat, you don’t have to take anything in your hand, you don’t have to put on your coat, you don’t have to make any sacrifices or put in any effort to participate in something. However, it’s just as easy to let go, because the buy-in is very low, so you have no stake in it if you don’t like anything about it, whether it’s the user experience, or you got hungry, or there’s a stronger stimulus that came in the same space, or in a completely different space, you just put it down and that’s it. So on one hand, it’s easier to reach people because there are many more platforms, and it’s easier because there are many more platforms, and it’s easier to manage.

On the other hand, it’s much harder to keep them, because there is huge noise, and because of this, because it’s so easy to reach, everyone is the same, everyone wants to reach people here. So, yes, this is not a simple answer. If a person has to put on a coat and commit, go out somewhere on foot or by tram and be there, I don’t know, let’s say at a protest for example, then it’s much harder to leave after a minute if you don’t like the first speech, or if it starts to drizzle, because you’ve already put in a lot, a lot of energy, and that doesn’t exist in online.

101

Okés. A politikai részvétel befolyásolta-e azt, hogy te mit gondolsz magadról?

Okay. Has political participation influenced what you think about yourself?

102

Ez jó kérdés, hát talán igen, talán van, de ez egy abszolút személyes élmény tehát nem az általános, hanem ahogy nekem alakult, az az, hogy elmentem ehhez a párthoz, és akkor azt gondoltam, hogy nekem van egy szerintem egy egész érdekes meg releváns tapasztalatom ebben a dologban, mert amúgy politikai elemző vagyok, nemzetközileg, tehát választási kampányokat elemzek meg ilyenek, és hogy akkor ezt így bele tudnám rakni, és akkor valakinek jobb lenne, vagy hogy így előre tudnám vinni, és az lehet, hogy túl nagy, túl nagy önbizalommal, vagy önértékeléssel mentem bele, vagy nem tudom, de azt gondoltam, hogy tényleg én itt hozzá tudok tenni valamit, és majd úgy léptem ki, hogy úgy éreztem, hogy semmit nem tudok hozzátenni semmihez. Nem sikerült átvinni semmit abból a tudásból meg tapasztalatból, amit én azt gondoltam, hogy nekem van és hogy valakinek érdekes. És nem tudom, hogy ez az én hibám volt vagy a rendszer hibája, de azt gondolom, hogy közönyössé tett egy kicsit az aktivizmus, az ilyen irányú aktivizmus irányába, vagy ilyen típusú aktivizmus irányába. Hogy kicsit az van tudod, hogy ha nem kellek, akkor nekem se kelletek. Én így jöttem el, elég szomorú egyébként.

That’s a good question, well maybe yes, maybe there is, but this is an absolutely personal experience, so it’s not general, but how it turned out for me is that I went to this party, and I thought that I had what I considered to be quite an interesting and relevant experience in this matter, because I am actually a political analyst, internationally, so I analyze election campaigns and things like that, and that I could put this in, and then it would be better for someone, or that I could move it forward, and it may be that I went into it with too much, too much self-confidence or self-assessment, or I don’t know, but I thought that I could really add something here, and then I left feeling that I couldn’t add anything to anything. I didn’t manage to convey any of the knowledge and experience that I thought I had and that was interesting to someone. And I don’t know if it was my fault or the system’s fault, but I think it made me a bit indifferent towards activism, towards activism in this direction, or towards this type of activism. It’s a bit like, you know, if you don’t need me, then I don’t need you either. That’s how I left, quite sad actually.

103

Megértem.

Ha arra gondolsz, hogy politikai részvétel vagy felidézed, hogy valamilyen közéleti ügyben részt vettél, akkor mondjuk milyen érzéseket tudsz beazonosítani, amit ezzel kapcsolatban érzel?

I understand.

If you think about political participation or recall that you participated in some public affair, then what kind of feelings can you identify that you feel in connection with this?

104

Az aktivizmussal kapcsolatban, a politikai aktivizmussal kapcsolatban? Hát ez szerintem azt, amit mondtam, hogy a hogy ott, ahol ilyen lelkességnek kellene lennie, meg meg ilyen csillogó szemnek, tudod, hogy menjünk és váltsuk meg a világot. Ott ilyen csalódott közöny van. És azt gondolom, hogy az azért specifikus az én helyzetemre vagy sztorimra, másrészt valamennyire specifikus Magyarországra. Harmadrészt meg viszont abszolút globális trend, hogy azt látjuk, hogy az ilyen elnyomó rendszerek, amik most egyre terjednek ezek pont ebbe az irányba mennek, hogy arra mennek rá, hogy aktivistáskodhatsz, de igazából egyáltalán nem érdekel minket, a rendszert vagy a rezsimet, hogy mit csinálsz, mert eltaposunk. Megszűnt az, vagy talán soha nem is volt, hogy az állam vagy nem tudom a rezsim vagy kormány az igazán partnernek tekinti az állampolgárokat, vagy akár aktív alanynak, hanem ilyen hangya, semmilyen, ilyen, hogy eltaposandó hangyák. Ez pedig egy ilyen végtelen szomorúsággal tölt el így a világot tekintve, mert azt látom, hogy mindenhol ez van, vagy legalábbis az irányba megy.

Regarding activism, regarding political activism? Well, I think it’s what I said, that where there should be such enthusiasm and such sparkling eyes, you know, let’s go and save the world. There is such disappointed indifference there. And I think that is specific to my situation or story, on the other hand, it is somewhat specific to Hungary. Thirdly, however, it is an absolutely global trend that we see that such oppressive systems, which are now spreading more and more, are going exactly in this direction, that they are going for the fact that you can be an activist, but we, the system or the regime, really don’t care at all what you do, because we will trample you. It has ceased to exist, or perhaps it never even existed, that the state or I don’t know the regime or government really considers citizens as partners, or even as active subjects, but rather as ants, nothing, like ants to be trampled. And this fills me with such infinite sadness regarding the world, because I see that this is the case everywhere, or at least it is heading in that direction.

105

Volt-e vagy fel tudsz-e idézni olyan esetet, amikor részvételed mondjuk különösen jelentőségteljes lett a számodra, szóval hogy nagy jelentőségű volt. De lehet olyan is, hogyha olyat könnyebb felidézni, mert jó, szerintem mindig, hogyha van egy pozitív meg egy negatív is, vagy hogyha a negatív mellett mindig legyen pozitív is, hogy persze lehet olyan, ami mondjuk különösen frusztráló volt. Így a részvétel kapcsán.

Have you had or can you recall an instance where your participation was, let’s say, particularly meaningful to you, so that it was of great significance? But it could also be that if it’s easier to recall something like that, because well, I think it’s always good if there is a positive and a negative one, or if there should always be a positive one alongside the negative one, that of course there could be something that was, let’s say, particularly frustrating. Regarding participation.

106

Bocsánat, mondd a kérdésed még egyszer!

Sorry, say your question again!

107

Vissza tudsz emlékezni egy olyan esetre, amikor nagyon jelentőségteljesnek élted meg a részvételed?

Can you recall an instance when you experienced your participation as very meaningful?

108

Igen, hát ezzel a szervezettel, amivel dolgozom, az első projekt, amit csináltunk, az előző magyarországi választásokhoz kapcsolódott, és az nagyon sikeres volt és jelentőségteljes. Hát, igen, tehát hogy egy nagyon nagy projektet valósítottunk meg, nagyon-nagyon jól, rengeteg munkával és széleskörű elismerést váltottunk ki. De mivel ez így a választásokhoz, illetve politikához kapcsolódik, nem lehet eltekinteni attól, hogy mi lett a végeredménye vagy végkimenete, annak amivel mi dolgoztunk, ami pedig egy nagy nulla lett. Hogy nyilván az embernek van valami politikai preferenciája mindemögött, vagy világnézeti, és amit el akartunk érni, ugyan nem, tehát hogy a projektünk, az nem politikai. De hogy amit a magánemberként szerettünk volna elérni, az abszolút nem történt meg, tehát mégiscsak egy ilyen, az lett vége, hogy jó jó de végülis nem történt semmi, csak ügyesen meg tudunk csinálni óriás gigaprojektet, csak semmi nem jön ki belőle.

De mondjuk ezt mondanám, azért egy ilyen pozitív vagy jelentőségteljes dolognak. De hogyha valami sokkal konkrétan, vagy prózai dologra akarok gondolni, akkor például volt tavaly ez a Pride dolog, amire természetesen kimentem, és az azért tök jó érzés volt, hogy ott vagyunk, nem tudom 300 ezren, és akkor ott integetünk a Erzsébet hídról a Karmelitának. És ez ennek volt is politikai hatása, tehát azt gondolom, hogy ezt lehet úgy tekinteni. Nem én értem el, hanem egy voltam a sok százezerből, de hogy ott kellett lenni. Úgyhogy ilyenek vannak egy-kettő, de amúgy nem, és ismét csak vissza-visszanyúlok a politikai pártbéli élményemre, hogy pont én pont azért léptem ki abból a pártból, mert úgy éreztem, hogy idézőjelben a politikai aktivizmusomnak semmilyen eredménye nincsen. Politikailag aktívkodok, írok meg csinálom, meg nem tudom, és nincs semmi.

Yes, well, with this organization I work with, the first project we did was related to the previous Hungarian elections, and it was very successful and significant. Well, yes, so we implemented a very large project, very, very well, with a lot of work, and we received widespread recognition. But since it is related to the elections and politics, one cannot ignore what the end result or outcome was of what we worked on, which turned out to be a big zero. Obviously, one has some political or ideological preference behind all this, and what we wanted to achieve, although no, our project was not political. But what we wanted to achieve as private individuals absolutely did not happen, so in the end, it was like, okay, okay, but in the end, nothing happened, we just know how to skillfully execute a giant project, but nothing comes out of it.

But let’s say I would call this a positive or significant thing. But if I want to think of something much more concrete or prosaic, then for example, there was this Pride thing last year, which I naturally went out to, and it was a really good feeling that we were there, I don’t know, 300,000 of us, and we were waving from the Elizabeth Bridge to the Carmelite Monastery. And this did have a political impact, so I think this can be considered as such. I didn’t achieve it, but I was one of the many hundreds of thousands, but it was necessary to be there. So there are one or two such things, but otherwise no, and again I reach back to my experience in a political party, that I specifically left that party because I felt that, in quotation marks, my political activism had no results whatsoever. I am politically active, I write and do things, and I don’t know, and there is nothing.

109

Oké, és talán hasonlókról már beszéltél, de azért újra visszakérdeznék, hogy a politikai részvételi felelősségvállalásod, vagy prioritásaid hogyan változtak így az évek folyamán?

Okay, and perhaps you have already talked about similar things, but I would like to ask again how your political participation, responsibility, or priorities have changed over the years?

110

Úgy, hogy amikor úgy éreztem, hogy van valamilyen nagyobb léptékű, amiben részt tudok venni vagy konkrétabb, mint például ez a szervezet, ezt így vezetni, vagy akár nem vezetni, csak dolgozni benne egy olyan területen, ami fontos, akkor azt elvállaltam. Nyilván azt mondanom sem kell, hogy ez abszolút önkéntes munka. Tehát elég nagy a relatív szaldóm vele. Tehát, hogy belerakom magamat, meg az erőforrásaimat időt, pénzt, nem tudom itt abba, hogy valami legyen. Korábban, amikor nem volt pénzem, vagy nem volt időm arra, vagy pénzem arra, hogy időm legyen rá, vagy fordítva, akkor ezt nehezebb volt megcsinálni, és nem is annyira csináltam, de most egy picit van, így el tudtam menni ebbe az irányba, talán ez a legnagyobb változás.

In such a way that when I felt there was something larger-scale that I could participate in or something more concrete, like this organization, leading it, or even not leading it, just working in it in an area that is important, then I took it on. Obviously, I don’t need to say that this is absolutely volunteer work. So my relative balance with it is quite large. So, I put myself and my resources, time, money, I don’t know, into it so that something happens. Previously, when I didn’t have money, or I didn’t have time for it, or money to have time for it, or vice versa, it was harder to do this, and I didn’t do it as much, but now I have a little bit, so I was able to move in this direction, perhaps that is the biggest change.

111

És elképzelhetőnek tartod-e, hogy a jövőben nem a választáshoz kapcsolódó politikai részvételben leszel aktívabb?

And do you consider it possible that in the future you will be more active in political participation not related to elections?

112

El, igen. De hogy én a civil életemben és szakmai életemben is ezzel foglalkozom, nekem ez a nem tudom, szakterületem, ehhez értek a legjobban. El tudom képzelni akár a politikát is, hogyha olyan lenne a politikai helyzet Magyarországon, hogy ha értelmesen be lehet kapcsolódni, akkor én amúgy engem érdekelne, de hát nem lehet.

Yes, I do. But since I deal with this in my civil life and professional life as well, this is, I don’t know, my field of expertise, this is what I understand best. I can even imagine politics, if the political situation in Hungary were such that one could get involved meaningfully, then I would actually be interested, but well, it’s not possible.

113

Okés, lassan lezárnám az interjút, van-e bármi, amiről nem beszéltünk, de fontosnak érzed így a politikai részvétel témaköre vagy a saját politikai részvételed kapcsán személyesen?

Okay, I would slowly like to conclude the interview, is there anything we haven’t talked about, but you feel is important regarding the topic of political participation or your own political participation personally?

114

Nehéz néha értelmezni, hogy a politikai részvétel meg az aktivizmus, hogy melyik pontosan micsoda, meg hogy ez ugyanaz-e vagy, hogy ezek ilyen határterületek, tehát, hogy pontosan miről beszélünk és ez az egyik, a másik meg, hogy teljes joggal, mert szerintem én is azzal kezdtem, hogy van egy olyan negatív konnotációja politikának Magyarországon meg egyre inkább mindenhol, hogy a hogy lehet, hogy egyre nehezebb lesz bekapcsolódni vagy így aktivistáskodni. Nem is aktivistáskodni, hanem aktívkodni ebben. Ugyanakkor ahogy egyre kritikusabb a politikai helyzet, lehet, hogy ez meg egyre inkább motivál embereket.

De hogy az van, hogy főleg egy ilyen elnyomó rezsimben egyre nagyobb is az ára, nem lehet csak úgy, amikor kamerák vannak mindenhol, nem lehet már csak úgy kimenni egy tüntetésre sem. Meg hogy ha államellenes nem tudom mi vagy, hogy hívják ezt, ügynök, akkor nem olyan egyértelmű bekapcsolódni akár egy civil szervezet munkájába, vagy akár adományozni neki, tehát, hogy egyre magasabbak a gátak ezzel kapcsolatban. És egyébként ezt a mi a szervezetünkben is látjuk, hogy van ez a chilling effect, ezt hogy mondják, ez a nem tudom milyen hatás, ami megakadályozza, visszatartja az embereket abban, hogy együttműködjenek. És nyilván pont ezt akarja elérni a rezsim, azt akarja, hogy mindenki maradjon otthon, nézze a tévét, húzza be fülét, farkát és ne nagyon ugasson. És ez egyrészt a fundraisingben is nagyon nehéz, nehéz helyzetbe hoz minket meg mindenkit. Másrészt meg, amikor nekünk olyan a szervezetünk, hogy kell bele egy csomó ember, és hogy ez is egyre nehezebb, merthogy akkor, hogy az emberek félnek. Úgyhogy nem jósolok nagy jövőt ennek a politikai aktivizmusnak, legalábbis Magyarországon, de az is lehet, hogy egyszercsak megváltozik ez.

It is sometimes difficult to interpret what political participation and activism are, what exactly each is, whether they are the same, or if these are border areas, so what exactly we are talking about is one thing, and the other is that, quite rightly, because I think I also started with the fact that politics has such a negative connotation in Hungary and increasingly everywhere, that it might be getting harder and harder to get involved or to be an activist. Not even to be an activist, but to be active in this. At the same time, as the political situation becomes more critical, it may motivate people more and more.

But the thing is, especially in such an oppressive regime, the price is getting higher and higher; you can’t just go out to a protest when there are cameras everywhere. And if you are an anti-state, I don’t know what, agent, then it’s not so obvious to get involved in the work of a civil organization, or even to donate to it, so the barriers are getting higher and higher in this regard. And by the way, we see this in our organization too, that there is this chilling effect, what do they call it, this I don’t know what kind of effect, which prevents and holds people back from cooperating. And obviously, this is exactly what the regime wants to achieve; it wants everyone to stay at home, watch TV, tuck their tails between their legs, and not bark too much. And this is very difficult in fundraising, it puts us and everyone else in a difficult situation. On the other hand, when our organization is such that it needs a lot of people, and this is also getting harder because people are afraid. So I don’t predict a great future for this political activism, at least in Hungary, but it could also be that it will suddenly change.

115

Oké, és rendben. Köszönöm szépen az interjút.

Okay, and alright. Thank you very much for the interview.

116

Én köszönöm.

Thank you.

117

Várjál még egy dologra nem tértünk vissza most jutott az eszembe, hogy volt egy olyan kérdés, hogy mi az, amit te politikai dolognak tartasz, de mások nem látják annak?

Wait, there is one more thing we didn’t return to, it just occurred to me, that there was a question about what you consider a political thing, but others don’t see it as such?

118

Nem jutottam, sokkal előrébb abban, hogy ezt meg válaszoljam, szerintem ez is nagyon országtól függ, tehát úgy már Magyarországon minden politikai, ami amúgy tök rossz nyilván, de szerintem itt az emberek így azt látják, tehát hogy az van, hogy ha kinyitod a szádat, akkor politikai vagy vagy így oda kerültél erre a területre. Hogyha megjelensz valahol, akkor oda kerültél, ha adakozol egy szervezetnek, ami bármit csinál a politikával kapcsolatban, vagy akár nem is politikával kapcsolatban, például a választásokkal kapcsolatban, vagy bármi, amit valaki annak mond, akkor te oda kerültél erre a politikai területre, úgyhogy szinte minden politika. Nem tudom, hogy ez értelmezhető válasz-e, de valahogy így érzem.

I haven’t gotten much further in answering this, I think it also depends a lot on the country, so in Hungary everything is political, which is obviously really bad, but I think people here see it that way, so the thing is that if you open your mouth, then you are political or you have ended up in this area. If you appear somewhere, then you have ended up there, if you donate to an organization that does anything related to politics, or even not related to politics, for example related to elections, or anything that someone calls that, then you have ended up in this political area, so almost everything is politics. I don’t know if this is an interpretable answer, but that’s how I feel.

119

Abszolút, teljesen, köszönöm szépen.

Absolutely, completely, thank you very much.