title: “Interjú Molnár Ágnessel, Alternatív Közösségek Egyesülete, Debrecen”
Interjú Molnár Ágnessel, Alternatív Közösségek Egyesülete, Debrecen
Imported transcript session in language: hu
Mi a legkorábbi emléked a politikáról?
Amikor vigyázott rám egy bácsi, mert temetésre ment az egész család és gyerek voltam, és a parlamenti közvetítést nézte, és borzalmas unalmasnak gondoltam.
Neked a választáson kívül mi jut eszedbe arról a szóról, hogy politika?
A közügyekben való részvétel, szerintem tök fontos a döntésekbe való beleszólás, a véleménykifejezés. Ezek jutnak eszembe.
Milyen ügyeket emelnék ki, amiket te fontosnak tartasz mint közügy?
Nagyon sok van. Szerintem minden, ami egy kicsit is része az életünknek. Onnantól kezdve, hogy belépek egy egészségügyi rendelőbe vagy az óvodába viszem a gyereket azon az útvonalon, amivel nem vagyok elégedett, szóval szinte minden pillanatban körülvesz minket ez, csak egyszerűen nem feltétlen detektáljuk ezt rendszerszinten. Egy problémát nem feltétlenül detektálunk rendszerszintűnek. Szerintem, ha egy kicsit beleásunk egy-egy ügybe vagy zavaró dologba, akkor könnyen kiderül, hogy az egy közügy lehet.
Hogyan írnád le a te politikai részvételed az életed folyamán? Volt-e, amikor aktívabb voltál? Volt-e, amikor ez belassult valamiért?
Szerintem az attitűd változott, de az aktivitás az maradt, csak másképp. Azt hiszem, a választóvonal a gyerek születése volt. Előtte azért aktivista életmódom volt inkább, hamarabb mentem tüntetésekre, szerveztem tüntetéseket, akár felmentem Budapestre ezekre, azért az az életem része volt. Az érdekvédelem, a közösségszervezés jelen volt az életemben. Szóval, hogy én alulról jövő kezdeményezéseket generáltam, hogy fejezzék ki a véleményüket, és hogy legyenek bátrak az ügyeik mentén. Aztán ez abban változott attitűd szempontból, hogy kicsit mérsékeltebben állok hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy nem jutok el adott esetben az erősebb eszközökig, de már nem feltétlen tüntetéssel kezdek egy tárgyalást vagy egy ilyen ügy megoldását, hanem vegyítem a különböző eszközöket, amik társadalmi vagy részvételi eszközök.
Mik ezek az eszközök, amik nem a tüntetés, hanem akár kisebb vagy hétköznapi módok?
Levél, személyes megkeresés fogadóórán, telefonhívás, ha úgy van. Részvétel eseményeken, aztán a részvételi eszközök közül nekünk a munkánk során tök fontos a közösségi alkalmak szervezése, ahol közösen tervezünk, facilitálunk folyamatokat, ahol az emberek hozzáadhatják a saját véleményüket, azokat így elküldjük, összegyűjtjük. Van egy csomó igényfelmérés, amit csinálunk, és azt próbáljuk a nyilvánosság előtt bemutatni, ha arra van szükség. Sok minden mást is szoktunk, például a részvételi költségvetés is foglalkoztat minket, de nem feltétlen csak az.
Volt-e olyan, amikor kifejezetten kizárva érezted magad a közéleti folyamatokból?
Azt mindig. Szerintem a legtöbb esetben ez így van. Mármint szerintem azt hamarabb fel tudja idézni az ember, hogy mikor volt bevonva a közéleti folyamatba. Vagy most, hogy ha mondjuk megkérdeznéd, akkor lehet így gondolkodnom kéne, de pont azért, mert nem vagyunk bevonva, vagy nagyon tét nélküli látszattevékenység az a részvételi folyamat, és nem részvételi alapvetően, csak manipulatív eszköz része a folyamatoknak. Szóval nem nagyon tudok ilyet mondani, amikor be vagyunk vonva.
Ez is a következő kérdésem, hogy van-e arról emléked, amikor te személyesen úgy érezted, hogy be vagy vonva a folyamatba?
Aminek értelmét is láttam, nem. Ami nem egy tokenizmus volt, olyat nem tudok mondani. Amiket mi generáltunk civil szférán belül, azt tudom. De én nem egy ilyen részvételi demokráciában gondolkodó önkormányzatnál vagyok lakos. Volt például itt egy folyamat, amin nagyon-nagyon-nagyon sokat röhögtem, de értettem a lényegét. Nem tudom, hogy lett-e eredménye. Itt akartak egy tavat, és csináltak egy tavat, és készítettek egy weboldalt, ahol bedobhattál volna ötleteket, hogy te mit akarsz oda. Ilyen nagyon gáz közösségi tervezéses low effortos valami volt, és igazából nem dobhattad be, hogy te mit szeretnél, hanem ilyenek voltak, hogy „szeretnél-e a következőkből bármit”, és akkor választani kellett limitált számban belőle. Ilyenek voltak, hogy „babakocsi”, vagy „kuka”, meg nem tudom. Akkor sokat gondolkodtam, hogy de hát mi az, hogy babakocsi? Én nem akarok babakocsit, de értem, hogy a kérdés arra vonatkozik, hogy akarok-e tolni babakocsit?
De azt nem értem, hogy ezt miért kell megválasztanom, hogy akarok-e? Lehessen. Vagy hogy kuka, egy parkban. Ilyenek voltak. Vagy olyan volt, hogy amikor a CATL kiderült, akkor itt a helyi médiában, ami szerintem megint nagyon furcsa, hogy összekeveredett az önkormányzati platform egy elvileg független, de nyilván propagandaoldal felületével. Abban a folyamatban is az oldallal megszavazhattuk, hogy mely zöldítő ilyen ötletek azok, amiket szeretnénk a városban. És akkor szavazhattunk a Dehir.hu felületén, ami szerintem ilyen nevetséges volt, és aztán persze ezek nem ezek valósultak meg. Ez valami zöld koncepció része volt, nyilván ilyen greenwashing miatt.
És van-e esetleg olyan kedvenc példád a saját munkátokból, ahol azt érzed, hogy megvalósul a valódi bevonás?
Szerintem a közösségi terünk működtetése nagyon ilyen. Remélem, hogy ilyen! Mi is csomó mindent változtattunk, így tényleg hozhatnak valódi döntéseket. Most járunk ott a létrán, hogy átadjuk a hatalmat nekik, és az a cél, hogy ők irányítsák a helyet és egy teljesen önálló entitássá váljon, tőlünk függetlenül. Mi ezt az utóbbi időben már tudatosan próbáljuk építeni, hogy tényleg vándoroljunk egy-egy fokot a részvételi létrán, és az úgy működjön. Azt hiszem, vagy tudom azt mondani, hogy ha megfelelő partnereink voltak, akkor a gyerek részvétel és ifjúsági részvételi költségvetési folyamatainkban, akkor ott tudtunk jó bevonást csinálni, és folyamatosan kaptak információt a gyerekek vagy a fiatalok arról, hogy mi miért nem jut tovább az ötleteikből. Vagy ha arról van szó, részt vehettek, ha a partner is nyitott volt rá a szelektálás folyamatában. Ezt mindig igyekeztük is így irányítani az ötleteknél, mert ők maguk szavazták meg ezeket, szóval abszolút ők hozták meg a döntéseket. Aztán azt is nyomon követtük, hogy ezek megvalósuljanak. Szóval, hogy szerintem ezek működtek. Nyilván nekünk is fejlődni kellett ezekben a folyamatokban, meg nézni, hogy minek volt értelme, meg hol, milyen intézményi keretek között.
Volt-e neked valami olyan, ami a COVID-járvány során megváltoztatta azt, hogy hogyan gondolkodsz arról, hogy mi az, ami politikai, vagy hogy hogyan veszünk részt?
Ott azt hiszem, hogy valamilyen ijedtség rémlik, amikor szűkült a döntésekbe való beleszólás lehetősége azzal, hogy rendeleti kormányzást vezettek be. Ott azért eléggé beszartunk, hogy ez mennyire ölte meg a maradék jogállamot is, amiben élünk. De én nem érzem, hogy sokkal rosszabb lett volna, a közvetlen környezetünkben eddig se volt sokkal jobb szerintem. Ami tök ijesztő volt abban az időszakban nekem, azok a katonák voltak. Nagyon sokat voltak jelen gépfegyverrel az utcákon, és nekem Izrael flasht adott, amikor ott voltam, és nekem ez nagyon életidegen. Szóval, ez nekem mindig para, amikor ilyen militarista felállás kezd létrejönni, és az szerintem egy ijesztő jel, és nekünk például emlékszem, hogy mikor picit nyitottunk már a térre, mert már nem volt akkora szigor, és a kávézót akkor pont mi működtettük. Akkor nagyon sok oszlatás volt a térben, amikor fegyveres katonák jöttek kiküldeni a vendégeinket.
Ami nekem nagyon para volt. A rendőrökkel ők jöttek. Mert az oké, hogy rendőr jött, de hogy konkrétan bejöttek fegyveres katonák, és oszlattak, merthogy a szomszéd szerint hangosak voltunk. Szóval egy sima csendháborításról van szó. Nekem az nagyon rossz élmény volt, és ráadásul az, hogy nem tudom biztosítani az igazi biztonságot a térben az ideérkező vendégeknek. Érezhető volt akkor, hogy nem szívesen jönnek, kevésbé, mert hát ki akarja ezt? Ez így senkinek nem volt jó. Ez nem napi szinten volt így, de azért elég volt, hogy párszor előfordult.
Persze. Nagyon köszi, hogy ezt megosztottad! Láttál-e olyat a koronavírus-járvány időszakában, vagy azután, hogy mondjuk, hogy új témák kerültek bele ebbe a közéleti vagy politikai környezetbe? Olyan dolgok, amiket korábban mondjuk nem tartottunk politikai ügynek.