Mi jut az eszedbe, ha azt hallod, „részvétel a választásokon túl”?
Magyarországon a választásokon a részvételi arány magas, az állampolgári részvétel szintje azonban alacsony mondjuk régiós összehasonlításban. Ez azt mutatja, hogy az emberek fejében létezik az összefüggés, hogy a politikai részvétel elsődlegesen a választási részvételt jelenti, és a két választás között nem kell feltétlenül aktívnak lenni. Az országos választások kampányai (pl. tömegrendezvények) is megmozgatják az embereket, arról azonban kevés tudásunk van, hogy ez lefordítódik-e más részvételi aktivitásra a két választás között. A választási és a választások közötti részvétel úgy érzem, eléggé kettévált, ami nem szerencsés, jó lenne, ha organikusan összekapcsolódna, pl. a helyi, országos ügyekben aktív csoportok bevonódnának a választási küzdelembe, és az így megszerzett politikai súlyukat felhasználva, az önállóságukat megtartva a két választás között dolgoznának az ügyeiken. Ehhez azonban az kellene, hogy a társadalmi szervezetek érdemben figyelembe vegyenek véve a döntéshozatalnál, ez azonban sajnos nincs így, sőt az ellenkezője igaz.
A részvételi demokrácia jó kiegészítője lehet a képviseleti demokráciának. A választáson felhatalmazott politikusok, illetve a nekik dolgozó hivatalok sokféle lehetőséget adhatnak a polgároknak a “részvételre”, vagyis a beleszólásra. Akár nagyobb ívű politikai döntésekbe is bevonhatók az emberek, például közösségi gyűlések formájában. Ilyenkor a személyes tapasztalatok, szükségletek közreadása mellett akár elvontabb témákkal is foglalkozhatnak a résztvevők facilitátorok segítségével. Ennél gyakoribb, hogy az érintettek konkrét helyi vagy (ritkábban) ágazati programok, fejlesztések megtervezésébe szólhatnak bele. Ilyenkor a résztvevők elsősorban “tapasztalati szakértőként”, vagyis a saját élethelyzetüket vagy munkatapasztalataikat képviselve, annak szót adva vesznek részt a folyamatban. Egyfajta minőségi szintlépés a részvételiségben a “közösségi” részvétel, vagyis amikor a bevontak valóban közösségé válhatnak. Ilyenkor lehetőségük van egymás nézőpontjának, szükségleteinek megismerésére, adott helyzetek (lehetőleg személyes) megbeszélésére, a folyamat közös értékelésére, a folyamattal kapcsolatos tényezők közös feltárására, értelmezésére.
A választások (különösen az utóbbi három magyar országgyűlési választás) leegyszerűsítő logikája után nagyon üdítő tud lenni olyan ügyekkel foglalkozni, amik felteszik a kérdést, hogy jó, de ha rajtam múlna, akkor én egyébként milyen eredményt látnék szívesen? Elszoktunk attól, hogy elképzeljünk jobb alternatívákat és azért szeretem én is a kisléptékű városfejlesztési projekteket (tipikusan kerékpáros vagy zöldfelületi ötletek), mert könnyebben kezdek el ilyeneken agyalni, mint országos léptékű kérdéseken. A másik, amit szeretek látni magam körül, amikor emberek magukénak érzik a közjavakat - jó lenne, ha nem csak a szomszéd park fáiért lennének hajlandók felemelni a hangjukat, hanem azt is számonkérnék, hogy mennyire hatékonyan költi el az állam az ő pénzüket, működnek-e a közszolgáltatások. Közben viszont hiányzik az a közvetítő közeg, csatornák, ahol ezeket az igényeket, számonkérést ki lehetne fejezni, ha valaki nem szeretne teljes aktivista üzemmódna kapcsolni.
A lakossági részvételi létra 8 szintes modellje. A tájékoztatásban, ami az első már részvételi motívumokat mutató szint, nagy előrelépések történtek a helyi önkormányzatoknál az elmúlt években, de továbbra is nagyon sok a teendő. Az ettől intenzívebb részvételekre nincsenek rendszerszintű, hétköznapi működésbe épített mechanizmusok, inkább projektjelleggel jelennek meg, vagy egy-egy ügy mentén vannak fellángolások.
Nekem az furcsa, hogy ennyire szétválik a választások és a hétköznapi részvételiség témája. Én az aktív állampolgárság fogalmával is összekötöm a részvételiséget. És épp emiatt azt is érzem, hogy sem az aktív állampolgárság nem egy egyértelmű fogalom Magyarországon, sem az aktív állampolgárságra adott reakciók (pl. lakossági bejelentések megválaszolása, egyszerűbb ügyek megoldása) nem sikerülnek túl jól - akár önkormányzati, akár központi kormányzati szintről beszélünk. Mindeközben van egy nagyobb politikai kontextus, amiben a részvételiség témája is eltörpül, és visszaszorul az önkormányzati szintre, ahol meg különféle okokból szintén nehéz igazán jó részvételi folyamatokat kialakítani. Én magam is a helyi részvételnek abban a szintjében vagyok újra aktív, ami inkább a közösségépítésre helyezi a hangsúlyt pl. szomszédsági ünnep, részvételi akciókutatás.