Mitől könnyű vagy éppen mitől nehéz a hozzád hasonló korú emberek számára a részvétel a fontos dolgokban?
Kérdés: Mitől könnyű vagy éppen mitől nehéz a hozzád hasonló korú emberek számára a részvétel a fontos dolgokban?
Mi számít fontos dolognak? EP választás, mert egész Európára hatással vagyunk? Önkormányzati, mert ez befolyásolja a legjobban a közvetlen környzetem? Vagy a kocsmázás számít fontos dolognak, hiszen közösséget teremtünk vele?
Gyanítom, hogy a kérdés inkább az élet nagy dolgaira vonatkozik. Azért nehéz a fialabbakat rávenni ezekre a dolgokra, hiszen nem beszélhetnek róla, családon belül tabu a poltikai. Így apolitikussá válnak az emberek.
1 Like
Akkor lehet könnyű részt venni a fontos dolgokban, ha egyértelmű a cél, és látják, hogy abban tényleg számít a véleményük vagy a munkájuk. Persze az is segít, ha egyszerű csatlakozni és rugalmas a részvétel. Nehéz viszont, ha túl bürokratikus vagy időigényes egy folyamat, illetve ha érzik, hogy a döntések úgysem rajtuk múlnak.
A mostani alfa/z generációnál viszont egy elég újszerű aktivitás és koncerteket idéző rajongás lett jellemző, de valóban nem úgy állnak hozzá mintha actually politikában vennének részt.
Sok, a figyelmünk lekötésére kifejlesztett termék miatt manapság nehezebb, mint korábban valaha, kellő időt fektetni a fontos dolgokba. Hatalmas tudatosság és akaraterő kell ahhoz, hogy az ember képes legyen ellenállni a folytonos, könnyen emészthető szórakoztatásnak. Szerintem a többség nem olyasfajta tudatossággal vezeti az életét, hogy azonosítsa a probléma forrását, ezáltal a potenciálisan nemes vagy legalábbis hasznos célokra fordítható energiánk értelmetlen időtöltésbe csatornázzuk.
Egyetértek, hogy valószínűleg visszatartja az embereket a részvételtől, ha nem érzik, hogy a döntések meghozatalára ők is ráhatással lehetnek, azonban mégis szerintem fontos a döntések végrehajtása hatékonyságának szempontjából, hogy legyen egy akár hosszadalmas, bürokratikus de garanciális eljárás a döntéshozatalt illetően.
Véleményem szerint a könnyebbség abban rejlik, hogy a digitális világ adta lehetőségek miatt az emberek nagyon könnyen elérhetők. Ugyanakkor általánosan megfigyelhető az is, hogy az emberek egyre rövidebb ideig képesek fenntartani a figyelmüket egy adott téma iránt. Azok számára, akik nem merültek el teljesen a témában, vagy nem érintettek közvetlenül, egy kérdőíves megkeresés esetén valószínű, hogy nem fognak hosszabb ideig foglalkozni a kérdésekkel, és inkább a gyorsabb, „megúszós” megoldást választják. Véleményem szerint ha egy adott kérdésben saját szavakkal, írásban kell véleményt nyilvánítani, jóval kevesebben fogják kitölteni a kérdőívet, mint abban az esetben, amikor a kérdéshez előre megadott (a, b, c, d) válaszlehetőségek tartoznak, és csak ki kell választani a megfelelőt.
Továbbá sokan hangsúlyozzák a különböző vélemények fontosságát – köztük én is –, azonban a fent leírt jelenségek miatt az eredmények könnyen torzulhatnak. Ennek oka, hogy azok válaszolnak nagyobb arányban, akik motiváltabbak vagy erősebb véleménnyel rendelkeznek, míg mások inkább kihagyják a kérdőívet.
Úgy gondolom, hogy ezekben a kérdésekben leginkább a társadalom középrétege a legaktívabb. A társadalom peremén élők viszont nem biztos, hogy ilyen jellegű kérdésekkel foglalkoznak, hiszen számukra sokszor a mindennapi megélhetési problémák is komoly kihívást jelentenek. Ennek következtében éppen a legkiszolgáltatottabb rétegek véleménye maradhat ki a felmérésekből, pedig az ő helyzetük és tapasztalataik különösen fontosak lennének a társadalmi problémák megértése szempontjából.
Így bár a módszer elvileg a demokratikus részvételt erősíti, a kapott eredmények nem feltétlenül tükrözik pontosan a teljes társadalom véleményét.
Úgy gondolom az információ szabadsága és áramlásának sebessége egyértelműen jelenleg a legmagasabb. Ebben a felgyorsult világban pedig azon emberek képesek a leginkább otthon érezzék magukat akik ebbe születtek, ellenben azok akik a gyerekkorukat még az internet, de annál is inkább a közösségi médiák információs uralmának kezdete előtt élték, sokkal nehezebben képesek ezen változásokhoz igazodni.
Ezért is gondolom, hogy sok esetben helyesen “félnek” egyesek attól, hogy a most növekvő generáció (amely számára még a mesterséges intelligencia használata is természetes lesz) gyökeres változtatásokat fog eszközölni, különösen az élet azon szegmensein, melyek már az én, illetőleg az enyémet megelőző generációk számára is gyakran okoztak pánikot, kilátástalanságot. Legyen szó akár az ételek minőségéről, a lakhatásról, a munka kérdésköréről általánosságban, csak hogy párat említsünk.
Tehát a generációm számára talán minden idők óta az egyik legjobb lehetőség adott a “fontos dolgokhoz” hozzászólni, függetlenül a lokációtól és születéstől. Ennek ellenére továbbra is fennállnak azok a szakadékok, amelyek a végleges döntéshozók gyakran kihalásos öröklődéséből adódnak. Hiába indul el a beszélgetés, ha pont azok számára érdektelen, akiknek szólnia kellene, vagy esetleg eredendően és tudatosan ki is zárja őket.
A kérdőív alatt itt egy nemzeti konzultáció, vagy ahhoz hasonló dolgot kell érteni? Ilyen esetekben ahol hatalmas szórással lövünk a népességre, és várunk esetlegesen hozzászólásokat mindenfelől, kifejtett gondolatok feldolgozása eleve irreális lenne. Azonban azt sem teljesen értem, hogy miért lenne feltétlenül valószínűbb, hogy azok akiknek nincs valódi problémája gyakoribb kitöltők is egyben, és fordítva.
Szerintem ez egy nagyon fontos megfigyelés. Valóban úgy tűnik, hogy a rengeteg könnyen fogyasztható tartalom miatt sokkal nehezebb hosszabb ideig a valóban fontos kérdésekre koncentrálni. Sokszor nem is feltétlenül rossz szándékból, hanem egyszerűen azért, mert ezek a platformok tudatosan a figyelmünk minél hosszabb lekötésére vannak kialakítva.
Amitől könnyű: általánosságba elmondható, hogy van rá az embereknek ideje, hogy tájékozódjanak és véleményt formáljanak; az egyetemisták az egyetemen tudnak eszmét cserélni, szerveződni.
Amitől nehéz: fiatal korunk miatt nem vesznek minket sokszor komolyan, nehéz áthidalni a kommunikációs különbségeket az idősebb generációval, nincs akkora tapasztalat a kezünkbe, ami gyakran megnehezíti az érvelést.
Mitől könnyű vagy éppen mitől nehéz a hozzád hasonló korú emberek számára a részvétel a fontos dolgokban?
Elég tág kérdés persze, mi számít fontos dolognak? Ami nekem először eszembe jutott, az a pride. Ott kifejezetten azt éreztem, hogy a magyar emberek tömegei érezték át a kérdés súlyát és soha nem látott sokaság gyűlt össze Budapest utcáin. Szerintem kérdéstől és kortól függetlenül igaz az, hogy ha olyan ügyről van szó, ami emberek élet mélyen befolyásolja, akkor a magyarok és különösen a fiatalok összefognak részt vállalnak közös dolgaink rendezésében.
A fiatalok számára talán kifejezetten motiváló, ha társadalmilag fontos ügyről van szó, ehhez persze fontos, hogy mindenki számára átérezhető legyen a probléma súlya, azok számára is, akik az adott ügy közvetlenül nem érint.
Kérdőív esetében felmerül a hamis válaszok, illetve a bizonyos csoportok (pl lobbi csoportok) direkt torzítása
Családon belül lehet valóban sok téma tabu, viszont én azt tapasztalom, hogy sok fiatal a “fiatalságot” érintő kérdésekről egymás közt sokat beszélnek, ha nem is szüleikkel, de barátaikkal, szaktársaikkal, kollégáikkal. Szerintem jelenleg a magyar politika olyan intenzitással zajlik, ami egyfelől olyan embereket is politikai beszélgetésekre késztet, akik korábban kerülték ezeket a témákat; másfelől viszont a rengeteg erős politikai hír rezisztensé is tudja tenni az embereket és inkább elhatárolódnak mindenfajta politikai diskurzustól. Hogy melyik jelenség erősebb, az számomra nem egyértelmű, merem remélni, hogy inkább az első.
Hát ez nagyon függ attól, hogy mi az a fontos dolog. Ha ilyen jellegű dolgokban gondolkodunk mint közéleti ügyek, politika vagy lokális közösségi ügyek, akkor szerintem a következő szempontok miatt lehet könnyű: nagyon könnyen lehet információhoz jutni a témáról, illetve mostanában szerintem egészen sok szó esik erről így könnyű informálódni, akár interaktálni az adott kérdéssel online stb. Viszont ez miatt nehéz is, hiszen a rengeteg ember közül sokkal kevésbé lehet érezni, hogy direkt hatása van a tetteknek, szerintem nincs vagy csak most kezd meg a mi korosztályunkban meglenni az a tudat, hogy mi lehetünk aktívak és tényleg érhetünk el változásokat, és a fontos dolgokban nem csak meghozzák a döntéseket a fejünk felett.
Kérdés: Mitől könnyű vagy éppen mitől nehéz a hozzád hasonló korú emberek számára a részvétel a fontos dolgokban?
Ha fontos dolgok alatt a közügyekben való részvételt értjük, akkor a személyes tapasztalataim alapján a nehézségnek az egyik oka a részvételiségre való nevelés hiánya az oktatási rendszerünkben.
Szerintem kevéssé vannak olyan mechanizmusok kiakítva, amelyek már korán részvételiségre nevelnek minket. Bár diákönkormányzatok már általános iskolában is lehetnek, de gyakran nem proaktívak, pusztán szimbolikus szerepet töltenek be, és valódi erejük nincsen sem a diákság, sem a pedagógusok irányába. Szuper lenne, hogyha több diákszervezet vagy öntevékeny kör működne az alsó- és középoktatásban, amelyek segítenék az egyének érvényesülését, teret és lehetőséget biztosítanának számukra új ötleteken való gondolkodásra és a megvalósításra, legyen szó egy filmklub következő filmjének eldöntéséről vagy egy program szervezéséről.
Szintén segítene a részvételiség kialakításában, ha szervezett programok keretében tapasztalhatnák meg a diákok a társadalmi felelősségvállalást, akár egy ételkészítés és -osztás vagy egy szociális intézménylátogatás során. Tudom, hogy valahol van erre példa, de rendszerszinten szerintem ez nagyon hiányzik ez a közoktatásból. Mindez hosszútávon ki tudna alakítani egy nagyobb hajlandóságot a közügyeken való gondolkodásra és a részvételre.
Mindemellett fontos kiemelni azt is, hogy a jelenlegi információs társadalmunkban sokkalta több lehetőséghez és ingerhez jutnak az emberek, amelyek mind-mind elaprózzák az emberek figyelmét és idejét. Bár azt gondolnánk, hogy könnyebb hozzájutni az információkhoz, de közvetlen kontakt nélkül nehéz tényleges érdeklődést felkelteni, illetve könnyű lehet azt mondani, hogy úgyis lesz még ilyen vagy ehhez hasonló alkalom vagy lehetőség.
Szerintem nagyon jó, hogy behoztad ide a mesterséges intelligenciát, szerintem még az is fontos, hogy általánosságban az MI által generált kontent miatt egyre kevésbe hisszük el azt, ami az online terekben folyik, az a folyamat megy végbe, hogy az online véleménynyilvánításnak fontos kérdésekben nem lesz hitele, csak a fontos személyek részéről, mert viszonylag olcsón válaszok ezreit lehet megvásárolni, így az online részvétel a közösségi médiákon fontos kérdésekben talán most van a csúcson
Ide behoznám talán azt is, hogy az is probléma tud lenni, amikor a vita célja a másik meggyőzése akar lenni, nem pedig az információcsere, a perspektíva tágítás és a közös gondolkodás.
Két ok jut elsőre az eszembe, amiért nehéz ez, a közvetlen okság hiánya és a rossz tapasztalatok. Az első alatt azt értem, hogy nehéz belátni a részvételünknek a hatását a közösségi döntéseinkben. Úgy érezzük, részvételbe fektetett energia felesleges pazarlás, úgysincs valódi befolyásunk a döntéshozatalra, bármit is ígérjenek.
Ennek oka szerintem a rossz tapasztalatok, mert felnövésünk során mindig azzal szembesültünk, hogy egy hierarchikus rendszerben élünk, ahol max a pozíciónknak megfelelő hatalommal élhetünk, aki ezzel nem rendelkezik, pusztán passzív szerepet kap. Ezt a mintát látjuk a születésünktől fogva másokon, és az oktatási rendszerben is a legtöbb esetben falba ütközünk, ha részvételiségről van szó. Ezek után nem csoda, ha kiábrándult és szkeptikusak vagyunk, bár ezen a jó példák, transzparens közösségi döntéshozatal segíthet.
Az utolsó bekezdést kiemelném, ez jellemző szerintem, hogy feljegyezzük a lehetőséget mint cool program, de vagy elveszik a facebook eseményeink között, vagy egyszerűen az adott pillanatban mindig van más prioritás. Talán ezen segítene a történés rendszeressé tétele, de meg is szűri a résztvevőket a magasabb belépési küszöb miatt.