Alapvetően én mondjuk a választásokat is kicsit úgy szoktam megélni, hogy jó, oké, szavaztam, de nem volt igazából ennek ereje, és az valahol ad egy szóval, hogy nem az, hogy szándékosan teljesen egyértelműen ki lennék zárva, de valahol egy olyan érzés, hogy jó, oké, leadhatom a szavazatomat, de egyébként nem számít. Ez nem pont ugyanaz, de egy kicsit így. És azon kívül? Nagyon-nagyon politikai ügyekben amúgy nem, de ez abból is fakadhat, hogy nem is próbálkoztam feltétlenül.
Alapvetően én mondjuk a választásokat is kicsit úgy szoktam megélni, hogy jó, oké, szavaztam, de nem volt igazából ennek ereje, és az valahol ad egy szóval, hogy nem az, hogy szándékosan teljesen egyértelműen ki lennék zárva, de valahol egy olyan érzés, hogy jó, oké, leadhatom a szavazatomat, de egyébként nem számít. Ez nem pont ugyanaz, de egy kicsit így. És azon kívül? Nagyon-nagyon politikai ügyekben amúgy nem, de ez abból is fakadhat, hogy nem is próbálkoztam feltétlenül.
És volt-e olyan példa, amikor kifejezetten úgy érezted, hogy be vagy vonva valamilyen részvételi folyamatba?
Nem, nem kifejezetten, vagy most erre nem tudok egy konkrét példát.
A kutatás arra is fókuszál, hogy a koronavírus-járvány után hogyan változtak az embereknek a részvételi szokásai, és hogy neked személyesen megváltoztatta-e a koronavírus-járvány azt, hogy te hogy gondolkodsz arról, hogy hogyan veszünk részt?
Ha ezt a kérdést bárhogy lehet értelmezni, akkor alapvetően amúgy igen. Nekem akkor nem is maga a járvány miatt, de a következményei miatt, a lockdown miatt és hogy minden online lett az így tök megváltoztatta azt, hogy előtte így limitált volt, hogy hol lehetett részt venni, milyen szabadidős tevékenységeken vagy ilyen-olyan eventeken és ahogy lockdown lett és elkezdett minden online lenni, akkor ez a limit valahogy eltűnni látszódott és azt az ilyen tévképzetet adta, hogy akkor mindenhol részt lehet venni és azt nagyon-nagyon tudatosan kellett ezt a saját fejemben helyreraknom, hogy attól, hogy van az az érzésem, hogy mindenben lehet, attól amúgy azt nem kell, és hogy amúgy nem is lehet tényleg mindenben, mert az összes dolog ugyanakkor történik, és hogy az is rendben van, hogy nem mindenben, hanem akkor kiválasztom. Vagy amúgy az is oké, hogy ha van olyan este, amikor semmilyen beszélgetésbe nem jelentkezek be. Ez nekem egy kicsit ilyen küzdés volt akkoriban, és aztán valahogy ahogy így visszaállt, és az ilyen tök magánéleti, de amúgy elköltöztem Magyarországról, utána meg az volt az érzésem, de szerintem az inkább az elköltözés miatt volt, hogy jó, oké, akkor most meg már megint minden élőben van, és akkor most így nem tudok részt venni.
Neked voltak-e más helyi vagy országos események, amik mondjuk olyasmi hatással voltak a részvételedre, vagy a közélet iránti érdeklődésedre, mint a koronavírus-járvány?
Azért így egy az egyben nem. Vagy hogy azért az mégis egy ilyen nagy szabadságkorlátozásnak érződött. De alapvetően azért mondanám azt, hogy az utcára menni és a szólásszabadság korlátozása vagy a tüntetések korlátozása, és azzal egy kicsit a szólásszabadság korlátozása, az szerintem azért a hasonló irányba tart. Csak ugye nem annyira legitimizált, mint a COVID miatti lockdown, amikor senki nem mehetett sehová, mert járvány van.
És hogy látod, hogy Magyarországon a COVID miatt, vagy mondjuk annak a hatására lettek olyan témák, amik korábban nem számítottak politikainak, és akkor onnantól kezdve inkább annak számítottak. Te láttál ebben változást?
Ami feltűnt, az az oltásellenesség konteók, amik szerintem konteók, amiket én mindenképp ezzel kötök össze, hogy jött ez a nagy járvány, oltás, és akkor hangosabbak lettek ezek a konteó hangok. Ez jut eszembe hirtelen.
A kutatás azzal is foglalkozik, hogy ezeket az ilyen interfészeket vizsgálja, amik különféle kapcsolódási pontok, akár online offline terek között. Neked milyen technológia vagy platform fontos ahhoz, hogy részt vegyél?
Szerintem Magyarországon tök fontos a Facebook. Én azt nem szeretem, hogy így van, de ami miatt, hogy sok minden ott elérhető, amiatt használom. Meg persze az online hírolvasás az, ami, illetve rádiót nem hallgatok, de ilyen podcastek formájában informálódni mindenképp informálódom. Egyébként én mondjuk, kommentelni nem kommentelek, vagy azt így nem találom célravezetőnek. És aztán, ha mondjuk a kollektíva miatt meghívnak valahová, akkor azért ott el szoktam mondani élőben a véleményem, illetve online is, ha úgy van, de ez általában élőben történik.
Neked voltak-e olyan akár fizikai terek, akár informális terek vagy hálózatok, amik különösen fontosak voltak a politikai részvétel szempontjából?
Most nem tudom, hogy hogy mondjam, hogy ne nevezzem konkrétan meg, de voltak ilyen informális, nem annyira terek, hanem inkább csoportok, amik által biztosítódott, vagy jobban bele tudtam folyni bizonyos dolgokba. És akkor ezeknek mondjuk volt sokszor fizikai tere is, de inkább a csoportosulás volt a fontos, nem önmagában a tér.
Amennyire komfortos, mennyire tudnád jellemezni ezt a fizikai teret, a csoportosulást, hogy mondjuk az milyen volt, miért számított neked fontosnak, tehát mitől tette lehetővé, hogy részt vegyél?
Arra gondoltam, hogy a COVID alatt az kifejezetten hasznos volt, hogy voltak olyan terek, ahol lehetett, mert ugye, minden zárva volt, de akkor még jártam egyetemre, és akkor ezáltal biztosítódtak olyan terek, ahol azért lehetett találkozni másokkal, és csak az ilyen élő eszmecsere által azok a terek azt hiszem, hogy amúgy többnek is érződtek, mint amik voltak.
Önmagában az, hogy másik olyan emberekkel beszélgetni olyan közéleti dolgokról, amik engem foglalkoztatnak, az bár néha, ha ugyanaz a véleménye mindenkinek, akkor szerintem egy kicsit inkább csak dühöngés az adott dolgok miatt, mint hogy valahova vezessen, de alapvetően szerintem annak is van egy funkciója, mint mondjuk az ilyen frusztráció levezetés, hogy attól ezek az ilyen emberi csoportok vagy csoportosulások váltak egy ilyen hellyé úgymond, ahol ezekről lehet beszélni, meg akkor így kicsit kidühöngeni mindenkinek magát.
És vettél részt olyan, akár aktivista, akár ilyen civil kezdeményezésben, ami az online és az offline elemeket ötvözi valahogy?
Igen, de a legtöbb az elég nehézkes volt. Szóval valahogy igen, de valahogy ötvözik, de leginkább valahogy.
Ezt így le tudnád írni, hogy mitől volt nehézkes?
Ha mondjuk, mint folyamat tekintünk rá, akkor így az eleje az ilyen átállás az online-ra tök nehéz volt. Meg akkor így senki nem tudta, hogy mi van, és akkor minden nehéz volt. Akkor utána, így kb. megszokta mindenki, akkor kialakultak egyes platformok. Bár amúgy az ilyen high COVID-ban én még egyetemre jártam, és akkor ott az egyetemi infrastruktúra az azért valahogy gyorsan összeszedte magát. De másik körök is, ahol akkoriban mozogtam amúgy így hamar megtalálták az ilyen utakat, hogy hogy. És ami nekem egy változás volt még, az az, hogy ahogy visszatért egyre inkább az élő újra és az online eltűnt, és akkor a hibrid az már csak épphogy megmaradt, úgy kezdett el újra hanyatlani az egész. És az utóbbi időben, ha valami hibrid, akkor az meg már ilyen hajtépés kicsit, merthogy már valahogy elfelejtettük, nem is tudom, hogy miért, de hogy már elhagytuk ezeket a skilleket.