Mi volt, ami nagyon különbözött?
What was it that was very different?
Hogy melyik réteg. Társadalmi rétegben.
Which layer. In terms of social class.
Hát meg generációs is nyilván.
Well, and generational too, obviously.
Vagy milyen szempontok alapján.
Or based on what criteria.
Meg hogy kik vettek részt a folyamatban, az sem mindegy. Tehát, hogy valahol nagyon mikroszint volt, valahol nagyon makroszint volt, valahol egy fél utca.
Valahol Debrecen.
And who participated in the process, that also matters. So, somewhere it was a very micro level, somewhere it was a very macro level, somewhere it was half a street.
Somewhere in Debrecen.
Mi az, amiben azt mondanátok, hogy most vannak közös pontok a történetekben?
What would you say are the common points in the stories?
Az, hogy egyikünk se ül meg a seggén.
The fact that none of us can sit still.
Azért mindenkit az tölt el boldogsággal, hogy valahogy így hozzá tud ahhoz adni, hogy jobb legyen így körülöttünk kicsit minden, vagy így reálisabb legyen szerintem.
Everyone is filled with happiness that they can somehow contribute to making everything around us a little better, or I think, more realistic.
Akik itt ülnek, mindenki, igen. Pozitív emberek, pozitív kisugárzással.
Those who are sitting here, everyone, yes. Positive people with a positive aura.
Hát meg az, hogy ha a környékünkön javítunk, az valahol a mi közérzetünknek is ugyanúgy jót tesz. Az emberben van egy igény a csinosodásra, és ha látjuk, hogy csinosodnak a dolgok, nyilván azért jobb azért neki.
And also, if we improve our surroundings, it does our own well-being good as well. People have a need for things to look nice, and if we see things getting nicer, it’s obviously better for them.
Hogy flottul mennek a dolgok.
That things are running smoothly.
Volt-e olyan, amit érdekesnek találtatok?
Was there anything you found interesting?
Hogy lehet valaki olyan retardált, hogy azt mondja, hogy fizetős a gyermekrehabnál a parkoló? Én ezt a mai napig nem bírom felfogni. Bocsánat, nekem az nagyon érdekes pillanat.
How can someone be so retarded as to say that parking at the children’s rehab is paid? I still can’t grasp that to this day. Sorry, that’s a very interesting moment for me.
Én a B. történetében már én is valamikor vagyok úgy vele, hogy valaki az utcán leszólít és így magamba küldöm el a picsába gondolat fogalmazódik meg, de aztán igen, hirtelen ez a mindset váltás vagy nem tudom én mi megtörténik, jó, rendben legyünk kedvesek és aztán kiderül az emberről, hogy tök normális és miért kellett volna, hogy ne legyek vele kedves vagy normális. Hogy így ez volt, ami így, kicsit már régebben történt ilyesmi velem, de hogy így szerintem ez így tökre pozitív, hogy jó rendben, csináljuk. Ez egy tök jó dolog, amikor az emberben így hirtelen ez a dolog át tud így váltani.
In B.'s story, I also sometimes find myself in a situation where someone stops me on the street and I think to myself, ‘go to hell,’ but then yes, suddenly this mindset shift or whatever happens, okay, fine, let’s be kind, and then it turns out the person is totally normal, and why shouldn’t I have been kind or normal with them? This happened to me a while ago, but I think it’s really positive that, okay, fine, let’s do it. It’s a really good thing when this can suddenly switch in a person.
Nekem a M. sztorija nagyon érdekes volt. De azért, mert amúgy most már így valahol tök alap, hogy valahogy ilyenekben gondolkozunk szerintem, mint amit mondtál, hogy mit csináltatok. Hogy most már alapabb. És akkor meg ilyen tök nagy úttörő dolog lehetett, hogy így egy az, hogy levetítettetek valamit, kettő az, hogy vettétek a fáradtságot arra, hogy alámondjátok magyarul a szöveget. Hogy tökre érthető. Szóval nagyon menő amúgy.
M.'s story was very interesting to me. But that’s because, in a way, it’s now totally basic that we think in these terms, I think, like what you said you did. That it’s more fundamental now. And back then, it must have been such a huge pioneering thing that, one, you screened something, and two, you took the trouble to dub the text in Hungarian. So it’s totally understandable. So it’s really cool, actually.
Nekem most valamiért az emberekkel való találkozások jutottak eszembe, hogy ahhoz tudtam kapcsolódni, hogy így kicsit így elborult az agyam és elmentem ilyen kopogtató emberkének, koppantani a Tiszának és akkor az ütött meg, hogy kurva sok emberrel találkozom egy este, mondjuk egy két óra leforgása alatt egy tízemeletes lakóháznak a fele mondjuk ajtót nyit, mindenkivel beszélgetsz egy kicsit, és hogy az brutál nagyot üt az emberen.
For some reason, encounters with people came to my mind, that I could relate to, that I kind of lost my mind a bit and went as a door-knocker, knocking for Tisza, and what struck me was that I meet a hell of a lot of people in one evening, say, in the span of two hours, half of a ten-story apartment building opens the door, you talk to everyone a little bit, and that hits a person really hard.
Igen, egyébként én is kopogtattam, és nekem is az volt az érzésem, hogy nagyon sokat mindig hallani a főleg politikusoktól ilyen értelmiségi finnyásoktól, hogy az emberek hülyék vidéken satöbbi, tehát én néha olyanokat hallottam szavazóktól, sőt volt, amikor én részvételiséget is csináltam a diákjaimmal, megkérdeztem egy 14 éves kisánytól, hogy te mit fejlesztenél a faluban, hogyha kívánságod lenne? Azt mondaná, hogy az egész elektromos hálózatot felújítaná. Azt hittem, leesek a székről, mondom, tizennégy! Mondom, miért? Hát állandóan áramszünet van, és állandóan tönkremennek a gépek, ez nagyon sok embernek sok pénzbe kerül, és hogy ha rendesen meg lenne csinálva a hálózat, akkor nem kerülne az embereknek sokba. Hát mondom ezt a képviselő-testületben sem találnak ilyen zseniális ötletet, nem egy 14 éves kislány, tehát hogy nagyon sok emberben nagyon sok nagyon jó gondolatuk van, és nagyon jó elképzelése van, hogy mondjuk, hogy szeretnék megvalósítani a környezetüket, csak sajnos az a gond, hogy ezt a hierarchikus rendszerben a lőtéri kutyát nem érdekli, hogy őnekik mi a véleményük. Hanem csak manipulálni akarják, szavazni akarják, lenyomni a torkukon a saját akaratukat.
Yes, by the way, I also knocked on doors, and I also had the feeling that you always hear a lot, especially from politicians and these intellectual snobs, that people in the countryside are stupid, etc., so I sometimes heard things from voters, and there was even a time when I did participatory work with my students, I asked a 14-year-old girl, what would you develop in the village if you had a wish? She said she would renovate the entire electrical grid. I thought I would fall off my chair, I said, fourteen! I said, why? Well, there are constant power outages, and machines are constantly breaking down, this costs a lot of people a lot of money, and if the grid were properly done, it wouldn’t cost people much. Well, I said, they don’t even come up with such a brilliant idea in the representative body, not a 14-year-old girl, so many people have many very good thoughts and very good ideas about, say, how they would like to realize their environment, but unfortunately, the problem is that in this hierarchical system, nobody gives a damn what their opinion is. They just want to manipulate them, get them to vote, and force their own will down their throats.
Pont így.
Exactly like that.
Mi volt még az érdekesség?
What else was interesting?
Az, hogy ezekről a sikerekről amúgy sose beszélünk egymásnak. Vagy hát én nem tudom, én mindenkit ismerek itt. És amúgy E. sztoriján kívül meg A.-én kívül mindegyik tök újdonság volt nekem. Apróságnak is tűnnek, közben meg amúgy tök nagy dolog. A mindennapjainkban apróság, hogy segítünk egy bácsinak, aki az is lehet, hogy fideszes volt, az is lehet, hogy nem, tök mindegy. De hogy ilyenekről nem nagyon szoktunk beszélni szerintem, hogy mi volt a jó vagy mikor segítettünk, mert mindig csak meg akarunk oldani valamit vagy ventillálunk és szidunk valakit. Én mind a kettőt szeretem nagyon! De az ilyen kis apró sikerekről nem beszélünk. Tök új volt minden, amit hallottam.
The fact that we never talk to each other about these successes. Or well, I don’t know, I know everyone here. And besides E.'s story and A.'s, all of them were totally new to me. They seem like trifles, but meanwhile, they are actually a big deal. In our daily lives, it’s a trifle to help an old man, who might have been a Fidesz supporter, or might not have been, it doesn’t matter. But I don’t think we really talk about things like what was good or when we helped, because we always just want to solve something or we vent and criticize someone. I love both! But we don’t talk about these small, tiny successes. Everything I heard was totally new.